A házunk...

Mire Leával megérkeztünk a fiúkhoz már minden megvolt, nekünk csak be kellett költözni... A fiúk egy kicsi rózsaszín házat találtak számunkra. Ők már pár hónapja beköltöztek, belakták a ki tudja mióta üresen álló falakat. Azonban egy üresen álló ház belakása nem olyan egyszerű feladat... De haladjunk csak szépen sorjában. Villa Angela, ahol a házunk van egy csendes, poros kisváros! Nincsenek egekbe nyújtozkodó házak, hatalmas bevásárlóközpontok, sportcenterek. Az egész város lapos, kis házakból áll. A városka utcái egyenesen futnak egymás mellett vagy ezeket az egyeneseket metsző egyenesek. Az utcák szép hosszan futnak végig a városon... Két oldalukon pedig kicsi házikók helyezkednek el egymás mellett szorosan. (Szerettem volna ezt megmutatni, mert nekem ez is újdonság, azonban nem találtam légi képet a városról, ami ezt visszaadná, így ChatGpt-t kértem meg csináljon egy képet, Zsombor ötlete volt... - és tényleg ilyen a város. Természetesen nincs ilyen tér, amit a ketté vág az út, meg nem ezek a házak vannak, de így néz ki.)

Az utcák összetétele nagyon vegyes, egymás mellett láthatóak düledező viskók, szebb napokat megélt házikók és teljes pompájukban tündöklő kis paloták. Nagyon változatos az összetétel egy-egy utcaszakaszon belül. Természetesen megvannak a város jobb és rosszabb környékei, de a jobb környéken belül is könnyen találkozunk teljesen szegény házakkal. A La Pampa nevű szép hosszú utca egyik végén található a mi kis rózsaszín argentín otthonunk. A ház előtt egy kis füves placc található (amit a fiúk már fel is díszítettek egy magyar zászlóval) és a garázs, ami nálunk teljesen üresen áll, illetve a fiúk biciklijei szoktak benne parkolni. A ház földszintes, három szobája van. Mivel üresen állt, így a szobák jórész üresek voltak. A fiúk szereztek ágyakat, illetve az egyikben van egy beépített szekrény. Ebbe az egy szekrénybe igyekeztem érkezéskor besűríteni a három gyermek minden ruháját és egyéb cuccát! Szóval a szekrény tele van. Egyébként a szobák üresek, a fiúk felszereltek fa léceket, amibe szögeket lehet verni, és ezeken tartunk minden egyéb dolgot! Mivel a felnőttek hálójában nincs szekrény így a mi ruháink is ezeken a tárolókon vannak! A konyhában van gáztűzhely, palackos gázzal, hűtő és nagyjából ennyi... Kaptak a fiúk egy nagy étkezőasztalt, amit az étkezőben tettek le. Illetve a magyar házból - helyi nevén Hungría - kaptak kölcsön székeket. Valahonnan lett még két asztal, amik az előszobában vannak, ahova vettek egy tükröt is (a lányokra is gondoltak...), illetve egy tollható fogastartó. Hát ez most az otthonunk! Lászlóval elmentünk, hogy nézzünk használt bútor, mert egy-két tároló még jól jönne, de nagyon nehéz választani, amikor tudod, hogy 6 hónap múlva majd meg kell szabadulni mindentől, amit felhalmozunk, mert a két nagybőrőnd és a 10 kézipogyász nagyon véges pakolási lehetőséget jelent majd! Van még egy hátsó nagyobb kert is. Ide készítettek a fiúk egy raklap asztalt és valahonnan székek is kerültek. Ja és ide készített László a két tengerimalacnak szállást! Van még egy asador is a kertben, ami grillezésre használnak, itt e nélkül elképzelhetetlen az élet (erről majd írok egy külön bejegyzést). A ház nagyon barátságos egyébként, így télvíz idején kicsit hideg, merthát errefelé nem ismerik a fűtést, légkondi meg nincs... és nem is tervezünk beruházni rá (tudjátok bőröndök, meg minden)! Napközben mikor kisüt a nap akkor a ház is átmelegszik gyorsan, de sajnos reggelre ki is hűl! Olyankor teát iszunk, vagy meleg tejet és várjuk, hogy 10-11 körül felmegedjen! Egyébkén a gyerekek egyáltalán nem fáznak, szóval lehet a kor okozza a hőfokokra való érzékenységet. Mire mi megérkeztünk, már tényleg nagyon komfortos lett a ház, mert az internetet is bevezetteték, így tudunk ilyen szép postok-at is írni!