Indulás előtt valami olyannal csábította az aupkája Leát Argentínába, hogy lehet saját lova. Miután a kertünk erre nem alkalmas, és nem is tudom, hogy ki foglalkozna azzal az állattal. De ezt most ne fejtegessük nagyon mélyen...
Szóval a lényeg, hogy mikor megérkeztünk, több meglepetés is várt ránk. Ezek közül az egyik a két tengerimalac volt, melyeket a fiúk Leának szereztek, hogy legyen neki kis házikedvence.
Nagy volt az öröm, rögtön nevet is adtak nekik: Princessa (a barna fehér) és Princi. Lea nagyon szeret velük játszani. László pedig készített nekik egy kis mobil ketrecet, amit a kerben bárhova lehet tenni.
Néha bekerülnek a házba is, hiszen végtére is itt most hideg tél van, ezek meg kis fázós malacok... A terv az volt, hogy capibaránk lesz, de ezen a vidéken nem élnek. Buenos Aires környékén van belőlük sok. Mivel védett állatok ezért nagyon el vannak szaporodva és sok fejfájást okoznak a helyieknek, mert bejárnak a kertekbe, házakba. Mivel Chaco megyébe nincsenek, így más faj után kellett nézni. A tengeri malac ugyan nem anyira egyedi mint a capibara, de azért ezek is cukik!
Egyébként igyekszek a gyerekeket meggyőzni, hogy a hozzájuk kapcsolódó bejegyzéseket írják ők, de nem repesnek az örömtől. Így az én írásaimmal kell beérjétek. Lea is azt mondta, nem tudja mit írjon a malacokról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése