Az autónk

 

Milyen két furcsaságot vesztek észre a mi kis argentín járgányunkon? A szemfülesek kiszúrhatták, hogy szegény autó nem tudja eldönteni, hog most citroen vagy peugeot... A valóságban egy kis Peugeot doboz, amit a család csak tropinak hív!

Autónk nagyon nehezen lett, László számára az egyik legnagyobb kihívás volt az itteni életükben. Működőképes járgányra tulajdonképpen akkor tettek szert, amikor elindultak értünk Paraguay felé. Argentínában külföldiek számára a tulajdon szerzés elég nehézkes. Ráadásul nekünk a Kőrösi ösztöndíjjal nem jár tartózkodási engedély, csak a turista vízummal vagyunk itt, amit néha meg kell hosszabbítani. Ez a helyzet nem könnyíti meg, hogy autót vagy egyéb ingóságot, ingatlant vásároljunk ezen a vidéken. 

Próbálkoztak az autókereskedőnél, hogy a régóta eladósorban lévő autók közül bérelnek egyet, de külföldi létük itt is eltántorította az eladót. Helyzetünket az sem könnyíti meg, hogy Argentína egy elég eldugott kisvárosában vagyunk. Lehet, hogy nagyobb helyen ez is könnyen megoldódna, de itt semmi sem egyszerű számunkra. Autót errefelé nem lehet bérelni, akinek van autója az általában használja. Kevés az olyan akinél pont áll egy nem használt autó, ami kölcsönvehető valamilyen formában. Így aztán nincs nagy kínálat. Félre kellett tennünk a vágyainkat egy régebbi amerikai terepjáróról, vagy valami menő pick-up-ról. 

Egy idő után már bármilyen lehetőségnek tudtak örülni. Az maradt, hogy valaki rossz autóját megjavíttatják és akkor azt használhatjuk amíg itt vagyunk. Volt is egy-két lehetőség, amiről hamar kiderült, hogy nem túl komoly. Még végül ezzel a szépséggel nem akadt dolguk. 

Az autó egyébként egész jól megy... csak közben elég sokat van szerelőben... most legutóbb végtelen mennyiségű csavart tettek bele, mert mindenhonnan hiányoztak már és hol itt esett le valami, hol meg amott. Kérdés, hogy vajon mi tartotta eddig össze az autót! Paraguayban gumit vettek rá. Most legutóbb a szomszéd faluban maradt ott (még szerencse, hogy itt kedvesek az emberek és akadt aki hazahozza őket), azóta kicserélték rajta az indítógyertyákat is! Most már nagyon szépen elindul! Az első ülés nem nagyon állítható, így nekem annyira nem kényelmes vezetni, de hát ki vágyik itt kényelmre? 

Sok luxus vagy kényelem nincs benne. De az 500 km-es úton úgy tapasztaltuk, hogy ötünknek sem kényelmetlen, bárhol szívesen ültem benne. Még a hátsó sorban nincs biztonsági öv, de itt ez rajtam kívűl nem sok mindenkit zavar. De már beígérték, hogy a következő hosszabb útunk előtt ezt is megcsinálják... Az ajtók teljesen manuálisak, de legalább nem kell aggódnunk, ha valaki elfelejti bezárni az ajtót. Inkább néha a kinyitás okoz gondot, mert bár a zárakat is kicserélték rajta, ha nem elég ügyesen forgatod a kulcsot nem nyílik a zár! Azt, hogy az ügyes pontosan mit jelent csak Tropi tudja!

Szerencsére egyikünk sem érzi úgy, hogy ezzel az autóval ne lenne jó nekünk! Csak azt kívánjuk, hogy viszonylag kevés szervíz idővel bírjuk ki novemberig...