Ezen az ünnepi napon érkeztünk Assunicón-ba, az ottani magyarok egy közös összetartozás napi tűzgyújtással ünnepelték meg, amire minket is meghívtak:
A fiúk egy pár napot már eltöltöttek itt, megismerkedtek az itteni magyarokkal, így hívták el őket erre az eseményre.
Argentínába érve, László feladatai közé tartozott, hogy a Villa Angelai magyaroknak is szervezzen egy kis ünnepséget. Az ünnepséget szombaton este tartották.
A helyi magyar házban, itteni nevén Hungríában délután 5 óra körül kezdtek el a szervezők érkezni, a helyiek lángossal készültek erre az eseményre, mi pedig házi készítésű miccset sütöttünk.
A megemlékezés este 8 óra után kezdődött. A helyi magyarok képviselői és azok pártoló barátai voltak jelen.
László mondott egy rövid beszédet erről a napról. Elmondta, hogy miért fontos a magyaroknak a nemzeti összetartozás ünneplése. Személy szerint mindig távol állónak éreztem magamtól ezt az ünnepet. Mint nagymagyarországot gyakran járó, nem igazán értettem sosem miért kell külön megemlékezni arról, hogy mi magyarok legyünk bárhol a vilgban végül is csak egyek vagyunk! Villa Angela-ban Lászlót hallgatva megértettem, hogy fontos minden magyaroszágtól távol élő honfitársunkkal éreztetni, hogy éljenek bármely szegletében a világnak, egy nemzethez tartozunk. Rövid beszédében arról beszélt, hogy Trianon után a magyar embereknek két választása volt: vagy elvándoroltak egy jobb jövő reményében valahova messze, vagy maradtak magyarnak egy idegen országban, nem tudtva mi vár rájuk. Egyik sem volt könnyű abban az időben. Az Argentínába érkező magyarok számunkra elképzelhetetlenül nehéz sorsot vettek a vállukra. Ugyan kaptak földet, de az nem termőföld volt, hanem őserdő, és miközben munkaidőben másoknak dolgoztak, az új telepesek a nehéz fizikai munkájuk után, annak szüneteiben tették termővé az itteni földet. Hihetetlenül dolgos emberek, valódi hősök voltak, akik siesta időben, perzselő forróságban, vagy éjjel, holdfénynél jártak el fát vágni, szántani, vetni, aratni.
Ez után pár magyar szerző versének részleteit olvasták fel magyarul, majd spanyol fordítással. Ezek után mindenki megkóstolhatta a magyar finomságokat, majd tánc zárta az estet.
Hát így érkeztünk meg Argentínába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése