Az életünk egy utazás! Ennek a blognak a születése pont egybeesik az enyémmel. Persze nem én hoztam létre, hanem az anyukám, Nóra. Azóta eltelt 16 év, és sok minden megváltozott. A Babamanó-blogból Útközben-blog lett, a Letenyei család ötfősre nőtt, és mostmár együtt írjuk tovább az életünket, ami egy utazás. Lea, Kolos, Zsombor, László és Nóra
2025. június 10., kedd
Érkezés Argentínába
Assunción-ban a legolcsóbb közlekedés a Bolt és Uber sofőrök használata. Mi is ezzel az utazási formával hagytuk el a várost. A rengeteg csomagunkkal bepattantunk két kicsi Bolt-os autóba és elvitettük magunkat a határhoz. Assunción a határ mellett fekszik így nem kellett sokat autóznunk. Lászlóék már szereztek Argentínában egy autót, de azzal nem tudtak átjönni a határon, ezért a gyalogos átkelőn keltek át és az autót a másik oldalon hagyták. Így visszafelé is gyalog kellett átmenni, ami jóval nehezebb volt, mint az első alkalommal, mert jó sok csomag volt nálunk. László próbálta elmesélni, hogy milyen is lesz ez a gyalogos átkelő, de nem igazán tudtam elképezelni. A határhoz egy hídon kell átmenni, a híd egy település végén van. Mentünk egy szegényes kis faluban, az egyik ház mögött be kellett kanyarodni egy kis kertbe és ott nyílt egy szűk kis utca aminek mind a két oldalán árusok állnak. Itt aztán mindent meg lehet kapni, amit csak szeretnél. Hosszú, hosszú métereken keresztül ezen a kis piacon bolyongtunk, amíg el nem értünk a hídig. A piac a kínai piacokra emlékeztetett, erős rejtői beütéssel. Nem nagyon szerettem volna egyedül kóricálni itt. Ügyesen átvergődtük magunkat ezen az akadályon is. Már csak a határátkelés volt hátra. Azt gondolná az ember, hogy mivel Lászlóék már megjárták egyszer így ha valakik problémát okoznak az átkelésnél azok mi leszünk. De nem ez történt. Lászlóék vízuma hossza fejtörést okozott az argentín határőröknek. Hosszas telefonálás, számítógép nyomkodás után sikerült belépnünk Argentínába. Itt már csak az autónkat kellett felvenni és már indulhattunk is Villa Angelá-ba...
Ez még egy jó 500 km-es autóút volt. Az éjszakát egy kisvárosban töltöttük és reggel indultunk el kis házunkhoz. Az argentín utak elképesztően egyenesek és ezen a szakaszon nincs forgalom sem. Így nem egy nagy ördöngősség a vezetés. Hosszú, hosszú kilométereken keresztül egyenesen mész. Néhol van egy-egy körforgalom ami előtt van egy-két kanyar. A táj sem volt valami változatos, hiszen ez egy nagy alföld szerű táj. Délutánra végre befutottunk Villa Angel-ába, ahol a lányok is beköltözhettek a kicsi házba...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése