Húsleves (olen)

Leggyakrabban húslevest eszem ebédre.

A húslevest itt egy kisszekrényben főzik,

majd a sok összetevőt különszedik, mint ahogy ez nálunk is szokás,
és kiteszik a szekrény tetejére.

A zöldségek közül a jobb alsó sarokban levő káposztaszerű salátára hívom fel a figyelmeteket. Ilyenkor érik, friss salátaként is fogyasztják, de főleg savanyú káposztát készítenek belőle.

A saláta érlelés (fermentálják, azaz rohasztják, kb. mint otthon a savanyítás) egy évig tart,
ezért épp egy év múlva, a téli ünnepekre lesz kész. A középső tálban látod magában, és a legtöbb dolgot ebbe göngyölik.

A tojás, hús, rák, polip és hal-összetevők félig-meddig belelógnak a levesbe.
A zöldségek nem feltétlenül.
A kis gombócok középen, a tányérban többnyire retkek.

 A sor végén a risztészta-ragacs gombócok, különböző ízesítéssel.
Ezek a rizs-ragacsok olyanok, minta gyurmáznál vele.
Ez lesz a találós kérdés:
                                       kitalálod, hogyan készül a rizsből a ragacs?

És a legvégén tofu, azaz szójabab-püré.

Ez a húsleves tajvani nyelven "olen", pekingi mandarinul máshogy mondják.

Annyira szeretik az ízét, hogy még húsleves ízű cukorkát is készítenek a gyerekeknek,
és húsleves-pálinkát a felnőtteknek.

És a megfejtés:
.
.
.
a rizst ugyanúgy megfőzik, mint mi otthon,
utána egy fa kalapáccsal püfölik, amig egységes massza (gyurma) lesz.
Ha ki akarjátok próbálni, kezdőknek javasot egy zsákba vagy zacskóba bugyolálni.