Nem ismeretlen gyakorlat ez más egyházakban sem, például a protestáns gyülekezetek is maguk választják a lelkészt. Ami inkább szokatlan, hogy a mester (pap-) képzésnek nincs kialakult iskolája. Pontosabban több is van: amit mi taoizmusnak hívunk, az a tajvani népi vallásosságban három elég eltérő irányzat papjait jelentheti, a Taoista, a Fa-Shi (más néven Vöröshajú Mesterek) és a Dang-gi nevű spirituális vezetők. Észak-Tajvanon van valami egyházi bizottság, ahol a lelki vezetőket be lehet jegyezni, de Dél-Tajvanon nincs ilyen szokás, és Északon sem kötelező jellegű.
De hát akkor hogyan dönti el a tisztelt templomi gyülekezet, hogy a jelentkező alkalmas-e papnak?
Természetesen a két évezredes szokásjog a meghatározó: a ceremónia-mesterek (papok) úgy választódnak ki, hogy már évek óta ellátnak kisebb-nagyobb szolgálatokat a templom körül, illetve bizonyos alkalmakkor rituális vizsgát tesznek.
Hogy miből áll egy ilyen vizsga?
Hát, például bevett szokás, hogy fel kell mászni egy létrára.
No ez nem is túl nehéz.
De egy olyan létán kell felmászni, ahol a létra fokai éles kardokból állnak.
Hm?
Ilyen szokást nem videóztam le, mert amúgy is tele van vele az internet, például ez a szép jelenet Népi Kínából.
Én Taipeiben, a 鶯歌宏德宮 templomban jártam.
És búcsúzóul
- egy rövid amatőr videó,
- egy közepesen hosszú tv műsor, amiben fiatalok arról dumálnak, hogy mi mindenre lehet rálépni balesetveszély nélkül, ebben kb. a 20. percnél szerepel ez a templom,
- és végül egy nagyon hosszú híradó, amely részletesen elmagyarázza a templom szobrait, szertartásait, és a 15. perctől kezdve a létra-mászás szokását.
De a gyülekezeti tagok se nevessenek korán,
mert ők meg a szögeságyat próbálhatják ki ünnepi alkalmakkor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése