Illik-e külföldiként kínai templomba menni Holdújévkor? És ott látványosan rágyújtani egy százdollárosra?

Igen. (A fenti kérdésekre a rövid válasz).

Hosszabban:
nem voltam benne biztos, hogy kívülállóként mennyire szabad betolakodnom a taiwani templomokba, ráadásul fényképezni, videózni.

Nos, túlaggódtam.

Azt felejtettem ki a számításból, hogy 

1. Taiwanon alig van idegenforgalom, a helyiek még nem sokalltak be a turistáktól, sőt, sokan szeretnek ismerkedni külföldiekkel, illetve
2. a taiwaniak kimondottan digitális népek: egyfolytában fényképezkednek, videóznak, szelfit csinálnak templom-látogatás közben is.

A Holdújév éjszakáját követő két nap ugyanúgy ünnep, mint nálunk Karácsonykor. Holdújév éjszaka együtt van a család, kihalt a város, majd az első- és második ünnep rokon- és templomlátogatással telik. Magam is templomokat látogattam.

Elsőünnepen egy népi-kínai kollegát is elhívtam magammal, aki egész nap azzal traktált, hogy a vallás a nép ópiuma, ő már csak tudja mert Marxista. Hát jó. Viszont a Marxizmust Maxim-nak ejtette (a kínai nyelvben nincs R hang, ezt gyakran ejtik rosszul), ami miatt nehéz volt elfojtanom magamban a mosolyt. Én megértem, ha inkább a Maximba jár templom helyett, csak azt nem, hogy akkor meg mi baja az ópiummal...

Együtt meglátogattuk Longshan templomot, majd még néhányat.



A Longshan templom kapujában két kivilágított, lebegő óriás-szobor (mega-lampion) fogadott, az emberek hosszú sorban álltak, hogy elmondjanak alattuk egy imát. Egy ideig mi is sorban álltunk, amíg rájöttünk, hogy el lehet menni a sor mellett. A szobrok jelentését sajnos Maxim-szakértő kollégam sem ismerte, ezért olyan magyarázatokat adott, hogy 'kínai-templom', és hogy 'kínai Isten-szobor'. Kínában udvariatlanság azt mondani egy kérdésre, hogy 'nem tudom'.

Népi-kínai kollégám azt is mondta, hogy a templom 'nagyon régi'. Egy információs tábláról kiolvastam neki, hogy valóban, a Longshan a legrégebbi templom Taiwanban, kb. 300 éves. Mire megállapította, hogy 'nem régi'. Hát igen, egy szárazföldi kínainak nehéz megszokni, hogy itt nem sokezer éves a történelmük: az első a kínai telepeseket a portugál majd a holland gyarmatosítók hívták be, kínai léptékkel mérve nem is olyan nagyon régen.

Szerencsére tényleg nagyon jól lehetett ismerkedni: a helyiek előszeretettel szólítottak meg engem angolul, és magyarázták, hogy mi micsoda, illetve mit fényképezzek, és őket is videózzam le.

Hát, legyen.

Jöjjön egy kis videó a pénz-égetésről. Ez is egy szép, régi hagyomány.

Először is tudni kell, hogy minden templomban kapható játékpénz. Ez hagyományos technikával nyomtatott régi-jellegű pénz, ami úgy néz ki, mint a középkori, sőt, ókori kínai papír bankók. 

A játék-pénzeket a templomban lehet megvenni, igazi pénzért.
(Mellette füstölők kaphatók.)

Fizetni egész korszerűen lehet a templomban. Telefonos fizetést is elfogadnak.
(Áfás számla igényét kérjük előre jelezze, ahogy az antik hexameter mondja).

Majd a sok összegyűjtött templomi papírpénzt szépen elrendezik egy nagy papírkosárba,

és elégetik:

A fenti videó a rövid változat. Aki kíváncsi a hosszabbra (kardozással, legényes-szerű tánclépésekkel), az a hatperces amatőr videómat is megnézheti, csak arról Kolos fiam kérdése jut eszembe: Apa miért készít mindig unalmas filmeket?

De még mielőtt belevágnátok a papírpénz-égetés filmfelvétel rendezői változatába,
felteszem a mai találós kérdést: 

                                         miért égetnek pénzt egy templomban?

A film(ek) után lesz a válasz:

Na, és hogy miért szokás Kínában pénzt égetni a templomban?

Kínában nem ciki, ha templomi áldozat formájában jó szerecséért, vagy kifejezetten pénzért imádkozik valaki. Egyházi lottózó is van a templomokban.

A pénz-égetéssel azt a hitüket fejezik ki, hogy az anyagi jólétük, boldogulásuk sorsa az Isten(ek) kezében van, ha akarják, minden pénzüket elvehetik (elégethetik), de ennyi erővel akár meg is ajándékozhatják őket.