Két kis néprajzi múzeum Taipeiben

A képen az Academia Sinica, Néprajzi Kutatóintézet (Institute of Ethnology) hallja. A háttérben az alapító, Ling Shun-sheng látható a terepen, munkatársai és őshonos lakosok körében. 

A néprajzi kutatóintézet  saját múzeumot és könyvtárat is fenntart. Kapcsolatban áll a Taiwani Őshonos Népek Szövetségével és persze a kormányzati szervekkel. Olyan, mintha a nálunk a Néprajzi Kutató és a Kisebbségkutató Intézet, valamint a Néprajzi Múzeum egybevonva működve, ráadásul olyan jogkörökkel rendelkezne, mint egy nemzeti kisebbségi államtitkárság.

A múzeum belső tere egyszerre gazdag és letisztult. Nem akar sok mindent bemutatni, de azt látványosan. 

Nem csak nézhető, de tapogatható, felpróbálható is a kiállítási anyag (egy része), vagy éppen 

megszagolható (a különböző vallásos füstölők szagmintái), vagy 

nézhető, hallgatható videón, ami segít abban, hogy elképzeld az olyan dolgokat, 

mint a lenti képen a társasjátékok, 

vagy előttük a két duplasípos furulya. 

Ezzel kapcsolatos a mai rejtvény: 

hogyan kell játszani a egy ilyen duplasípos furulyán? 

(Megfejtés az utolsó kép után.) 

A másik múzeum, amit meglátogattam, a Nemzeti Taiwan Egyetem Antropológia Múzeuma. 

Kiváló tárgyi anyaguk van az 1930-as évekből. A sziget 1895 és 1945 között tartozott japánhoz, és hát mit adtak nekik a rómaiak japánok: többek között tudományos intézményeket. A japán múlttal való szembenézés elmaradását jelzi, hogy a kiállított anyag mellett sehol nem szerepel a gyűjtő/kutató neve. Vagyis csak akkor, ha a gyűjtött anyag 1945 utáni, tehát a gyűjtő kínai.

A harmadik (legnagyobb) néprajzi múzeum, az  Shung Ye Formosai Őshonos Múzeum még hátravan.

.
.
.

És végül a megfejtés: ezeket a dupla sípos furulyákat ORRAL FÚJJÁK!

Zsombor,

nekünk is van otthon duplasípos furulyánk, (erdélyi darab),

de bele fújd az orrod!